És te hogyan és milyen Axolotl tartó leszel?

8 év után talán már senki se mondhat nekünk új történetet, hogy hogyan is vált Axolotl tartóvá. Összeszedtem az eddigi tapasztalatokat, és sajnos eléggé szomorú a magyar valóság az állattartás területén.

Ideális eset:

A jelölt mindent elolvas, ami neten található. Szembesül a hazugságokkal, a szembenálló véleményekkel, és nem tudja eldönteni, hogy akkor mi is a igazság. Ekkor facebook csoportokhoz, fórumokhoz fordul tanácsért. Ha sikerül neki ezt a platformot jól megválasztani, akkor rájön, hogy álmai állatai roppantul macerásak, és inge-gatyája rá fog menni a felszerelésre, mert még se olyan könnyű tartani, mint ahogy hirdetik és tényleg 100-200 e Ft beruházással kezdődik. Ekkor leül, gondolkodik, eldönti, hogy belevág. Összeszedi a felszereléseket, elindítja üresen az akváriumot, majd négy hét múlva a lehető legjobb helyről szerez be előre lebeszélt állatot, nem pedig a sarki kisboltból.

8 év alatt egy kezemen meg tudom számolni a fentiek számát

Vészmegoldás:

A jelölt valamit konyít az állathoz, vagy akvarisztikához, de az is lehet hogy nem, viszont egy nagyon beteg állattal találkozik vagy olyannal akitől szabadulni akarnak azonnal, akinek azonnal segítségre van szüksége. Ebben az esetben a jólelkűség általában nagyobb mint a tudás:

Lelkes, látszatmegmentő:
Illető egy akváriumnak nevezett valamiben, időszakos (pl. havi 1, de szerinte ez rendszeres) vízcserékkel, saját nem létező tudása után próbálja az állatot ráolvasással gyógyítani, amikor az állat a halál széléhez ér, azaz, 2-4 napja van hátra, akkor jelentkezik nálunk az állattal, hogy segíthetnénk már, mert rosszul van. Ilyenkor már mi se tudunk csodát tenni, illetve emberünk, szentül hiszi, hogy ő mindent megtett, és mindent jól, de azt se tudja mit eszik az állat valójában. Ha közöljük vele az igazságot, akkor besértődik, törli a hozzászólásait, lehurrog minket. Ilyen esetekben gyakran találkozunk azzal a mondattal, de hogy én szeretem ezt az állatot. A szeretet sajnos nem eteti meg helyetted az állatot, a szeretet nem helyettesíti a vízcserét, a megfelelő gondoskodást, sőt az állat nagyjából nem is tudja hogy szereted, mert nem kutya, macska, kisemlős stb… Az axolotl annyit fog fel a szeretetedből, hogy jó helyen él, van-e kaja, vagy ezek nincsenek meg, magasról tesz a Te érzelmeidre.

Negyedévente találkozunk ilyen esetekkel

Gyomorforgató valóság, ez az állat menthető lett volna, de meghalt

Tegyük meg azt is amit még nem tudunk:
Illető egy akváriumba, vagy dobozba, karanténba helyezi az állatot, felkeres minket, hogy segítsünk, mert SOS helyzet állt elő, mit vegyen, mit hogy csináljon, mert nem ért hozzá. Ezek után lelkét is kiteszi az állat után, orvoshoz viszi stb. a lehető legtöbb esélyt megadva az állatnak az életre.

Évente 1-3 ilyen eset (MAF csapatát ebbe ne vegyük figyelembe)

Mentvény számára nulláról létrehozott százezrekbe kerülő akvárium

A szakértői kezek:
Illető szakmailag ért az állathoz, megsajnálja, hazaviszi és mindent megtesz az állatért.

Maf szakértői gárdáján kívül ilyen esetről nincs tudomásunk 8 év alatt!

 

Felelős állattartás hiánya:

Meglát, megszeret, megvesz:
A leggyakoribb eset. Valaki bemegy egy boltba, vagy egy facebook vicces videóban meglátja ezt az állatfajt. 5 perc googlezás és 10 perc facebook csoportozás után eldönti, hogy igenis 50 literbe is jó lesz neki és holnap vesz egyet, ha nem azonnal. Az akvarisztikához semmit nem ért, alapismeretei nincsenek, az állat igényeivel köszönő viszonyban sincs. Valamiket még olvasgat utólag, esetleg találkozik pár MAF tanáccsal, és gyakorlatban kínozza folyamatosan az állatát, mert nem megfelelő vízben, nem megfelelő hőmérsékleten, nem megfelelő táplálékkal „gondoskodik” az állatról. Amikor baj van, és eljut hozzánk, akkor fel van háborodva, hogy ő neki a boltban ezt mondták, a másik csoportban azt mondták, és hogy tuti nincs igazunk, miért bántjuk, neki nincs több tízezre most erre az egészre…

Heti szintű esetek, ez a leggyakoribb.

 

„a gyerek akarta” „a gyerek hozta haza”
Az ilyen típusú esetek is sajnos igen szomorúak tudnak lenni, mire hozzánk kerülnek. Alapjában véve egy 14-15 évesnél fiatalabb gyerek teljesen alkalmatlan axolotl tartásra, de valójában inkább csak 18-20 éven felül javasolnám. Miért? Ehhez az állathoz szükséges felszerelés nagyon drága, egy gyerek ezt nem fogja tudni kifizetni, beszerezni, a szülők meg csak hóbortnak fogják tartani, nem adnak rá kellő anyagi támogatást, vagy nem tudnak. Egy 14 évnél fiatalabb nem fog utána olvasni, kémiát tanulni, biológiát tanulni az állatához, hiszen hagyják őt békén, tanul eleget az iskolában, ő tartani akarja, nem tanulni. A gyerekeknél leginkább tényleg egy múló hóbort az axolotl, hiszen hamar rájönnek, hogy ez csak ül az akvárium alján seggét mutatva felénk, és ennyi. A gyerekeknek ennél több kellene, sokkal több, főleg az új generációknak, akiknek türelme, figyelme igencsak hagy némi kivetnivalót maga után. Tehát a szülőre marad az állat gondozása végül, aki vagy elpasszolja, vagy néha szánalomból megeteti, pár havonta csinál teljes vízcserét. Az állathoz még annyit se ért mint a gyereke, de még is ő „gondoskodik” róla.

A szülői felelősség részének kellene lennie, hogy nem engedélyeznek drága, és nehezen tartható kényes állatot a gyerek számára, akkor se ha hisztizik, vagy zsarnokoskodik. Az állattartásnak gyerekkorban egy közös felelősségteljes folyamatnak kellene lennie. A gyereknek a szülőtől kellene tanulnia, vagy közösen. Ekkor ha a gyerek nem végzi el a kellő karbantartást, akkor a szülő csinálja, vagy fordítva. A gyerekek által megkínzott állatokért én a szülőket vádolom, mert az ő hiányosságuk és hanyagságuk volt. Nem kell messzire menni: AxiÖcsi esetét ismeritek, ő is ennek esett áldozatául.

Természetesen vannak kivételek olykor, bár talán 1 vagy 2 eset lehetett 8 év alatt, hogy a 18 éven aluli képes volt az axolotl viszonylagos teljeskörű ellátására. Ezzel szemben számtalanszor szembesültünk, hogy 14 éves kisrácnak pénze nincs, de 30 literben szűrés nélküli axolotlja van, mert anyja ennyire adott pénzt, amúgy haldoklik az állat 1 hónappal később az ammóniamérgezésben, amiről még iskolában se hallott, mert szánalomból lökték át bioszból és kémiából…

A “legjobb” ajándék
A fenti eshetőségek közül a legrosszabb eset, hiszen maga az állat tartó teljesen ártatlannak minősül, a történések közvetett elszenvedője. De, képzeljük csak el az élethelyzetet amikor egy rokonunk, barátunk, tanítványunk egyik napról a másikra megjelenik nálunk születésnapi vagy karácsonyi ajándék gyanánt egy egzotikus állatta, amiről azt sem tudod, hogy eszik-e vagy isszák. Ebben az élethelyzetben az ajándékozó úgy gondolja na most megfogta az isten lábát, ilyen jó ajándékot még soha senki nem adott a másiknak, milyen eredeti ötlet egy ilyen fura egzotikus állatot ajándékozni, főleg, hogy a boltos adott hozzá 20 literes akváriumot és még csak szűrés sem kell neki! A boltos szerint tök igénytelen, tehát ő mindent jól csinált, meglátta a kimondhatatlan nevű állatot és elhatározta ez lesz a valaha látott legjobb ajándék. Persze az ajándékozott vagy örül neki vagy nem, de a lavina innét szokott indulni, hiszen semmit nem tud az adott fajról, tartási körülményeiről. Az állat több napig/hónapig szenved a kereskedésben sanyarú körülmények között, mire „jó szándékú” ismerősünk megvásárolja, remélhetőleg még aznap átadja, hogy utána további napokat/heteket töltsön el szintén a számára teljesen rossz körülmények között. Az esetek végén az állattartó vagy belátja, hogy ő erre nem áll készen és átadja egy szakértőnek az állatot. Rosszabbik esetben folytatja a 3 mondatból álló tartási útmutatót amit kapott, az állat szenved, alig él, majd végül sikerül meghalnia. Nagyon ritkán vágyik az ember egy olyan egzotikus állatra amelynek az életterének kialakítására legalább 200.000 forintot kell költeni. Az eset pedig nem ritka, az emberek még mindig nem tudják, hogy az élet nem játék! Soha ne ajándékozz élő állatot!

Szomorú valóság:

Ez az állatfaj az emberi hanyagság miatt eredeti élőhelyén szinte kihalt. Az akváriumban tartott állományt pedig nagyrészt kínozzák, a petéből kikelt állatok 50%-a sem éri meg a fél-egy éves kort az emberi hanyagság, tudatlanság miatt. Jópofa pokémonok, egzotikusak, sárkányok, lehet rájuk ezer divat reklámszót mondani, de valójában érző lények, akiknek joguk van a rendes életkörülményekhez. Az embereknek meg kellene tanulniuk, hogy nem csak azt kell megbecsülni, ami drága, hanem aminek van értéke. Egy kihalásra kerülő fajt tarthatunk otthon, ezt kellene megérteni, megbecsülni. Sok axolotl tartónak fontosabb az okostelefonjára az új szilikontok mint az axolotljának megetetése.

A siralmas helyzet vádlottjai:

boltok: szakképzetlen tudatlan eladók, akik nem értenek az állatokhoz és csak eladni akarnak, nem érdekük a részletes tájékoztatás, csak amit a vásárló hallani akar

szaporítók: a zugszaporítók, a nagyipari minősíthetetlen génállományú szaporítók lenyomják az árakat, szintén csak eladni akarnak, szakmai információkkal nem rendelkeznek, vagy elhallgatják, így a minőségi tenyésztők csődbe mentek

 

szülők: a szülők felelőssége lenne megtanítani a gyerekeket az állatok tiszteletére, védelmére, és a velük kapcsolatos bánásmódra. Amennyiben ez hiányzik, abban az esetben a törvényileg felnőttnek minősített embernek kellene utána járnia a témának, és nem másokra mutogatni. A felelős állattartást sajnos tanulni kell! Vagy hozza valaki otthonról, vagy felnőttként kell magától megtanulnia, hiánya az illető saját szegénységi bizonyítványa.

kontár oldalak, önjelölt szakértők: az amúgy hozzá nem értők, előszeretettel adnak tanácsot, és viszik tévútra az amúgy jóindulatú, és tényleg tenni akaró embereket is. „jó lesz az úgy, nem gond, enyém is ilyen évek óta” „nem sovány, enyém is ilyen” Ők is vádlottak a kialakult helyzetekért, mert ha csak csendben maradnának is többet tennének ezért az állatfajért, mint most.

 

Mit lehet tenni?

Nagyon semmit, csak kis lépésekben haladni előre. Szajkózni az igazságot, megosztani, terjeszteni, saját időt és anyagi javakat felhasználva minél több emberhez eljuttatni az információkat. Próbálni igazodni és lemenni az egyszeri ember szintjére, hogy ő is felfogja, hogy amit csinál rossz, és tenni kéne ellene, mert ebben a világban már szinte ciki olvasni. Elvárás, hogy legyen egy 5 perces youtube videó, amin minden rajta van, legyen egy plakát képekkel tele, nehogy 2 mondatnál több infót valaki elolvasson. Ez egy nagyon fárasztó harc, de évekkel később talán lesz némi eredmény.